2015. április 17., péntek

Zúzmarás...

(Továbbra is szeretek zenés címet adni...)
Nem is tudom,hogy szól pontosan az a facebookon keringő idézet? Sose dönts mérgedben és ,ne ígérgess mikor boldog vagy? Mindeeeeegy,nem is érdekel...kb. hetek óta először érzem magam határozottnak.Komolyan.
Április 30-ig kell eldöntenem,hogy mihez szeretnék kezdeni az életemmel.Merre akarok tovább menni...mire vagyok képes...leszek képes? Mit is akarok pontosan csinálni? Bekerülök és utána? Végig tudom csinálni? Ha meg még a koleszre is alig lesz pénzünk és fizetősre kerülök be ,akkor diákhitellel el is....az egészet? Minek erőltessük...úgy sem lehet semmi kezdeni a magyarral...másból meg nem vagyok semmi.Elmehetek majd a mekibe friss diplomásként... igazán pozitívan állok egyébként a dolgokhoz.Meg ha most ugyan a pszichológiára van kereslet...mi lesz 5-6 év múlva ...mindenki oda akar menni...addigra meg már akkor még csak kereslet sem lesz.
Szóval még mindig itt a kérdés ...mi leszek ha nagy leszek? Vagy ha nem tudom sosem leszek nagy? Mi az,hogy nagynak lenni? Miért vannak ennyire bekorlátozva a lehetőségeim? Miért vagyok csak ennyire képes? Miért? MIÉRT?
De amiben most biztos vagyok azaz,hogy elég volt a bábjátékokból...nem lesz itt többé mindenféle idegen miatt füttyszóra ugrálás...így sem úgy sem felelhetek meg itthon,akkor meg itt a vége az erőlködéseknek.Nem írok konkrétumot...teljesen felesleges..magamból szépen most kiírtam a dolgaimat ..aztán jobb talán valamivel. De megyek és inkább olvasok egy sarokban.Az még megy.Siker élmény...

Sayu