Nem voltam túl aktív mostanában...mert nagyon rosszul viseltem a dolgokat.Semmi jót nem tudtam volna írni úgyhogy úgy gondoltam nem is érdemes írnom semmit.Ma sok sok előzmény után atb. amit lusta vagyok leírni szakítottam a kis nyomival.Hiába én akartam..csak rosszabb ,mint hittem úgyhogy nem tudom mikor fogok újra egy normális bejegyzést rittyenteni..remélem a Tankcsapda koncert után jobb kedvem lesz és lassan elfelejtem az első szerelmemet.
Találkoztunk ma "az óránál" tök jól elbeszélgettünk ...stb. és én vigyorogva közöltem vele ,hogy vége.azt hiszem lehet kicsit bunkó módja ez a dolgok megszakításának..de azt hiszem többet szenvedtem a kapcsolatban ,mint ő úgyhogy nem baj.Megköszöntem neki ezt a viszonylag felhőtlen 9 hónapot...inkább 7-et mondtam volna felhőtlennek,de nem akartam belé rúgni vagy hasonlók.Az volt a vicces,hogy utána ültünk egymás mellett csöndben..és én nem tudom mire vártam őszintén szólva valószínűleg arra ,hogy azt mondja..ne hagyj el majd megváltozom.
Szerencsére (?) nem tette...fájni fog ,hogy mindennap látom a suliban és nem foghatom meg a kezét...nem ölelhetem meg és érezhetem azt a biztonságot a karjaiban. nagyon fájni...nagyon fáj már most belegondolni is.Végül adtam egy puszit az arcára és elköszöntem tőle.Nem bánom egyébként a vele töltött időt és egyáltalán nem vagyok mérges csak szomorú,hogy elveszítettem valakit aki idáig, eléggé az életem része volt.
S bár sírógörcsöt fogok kapni még néhányszor úgy érzem.De igyekszem a jövőbe úgy tekinteni ,hogy van tovább és még..és csak helyesen cselekedtem.Aki velem akar lenni az megkeres,aki nem az nem. A világ hiába akarjuk annyira lekerekíteni ..meg szürkébe burkolni..gyakran csak fekete és csak fehér...
Ui.:Igen magamat boldogítom közhelyekkel.
S vidámabb kedvemben rittyentek bejegyzéseket.
Pááá
Találkoztunk ma "az óránál" tök jól elbeszélgettünk ...stb. és én vigyorogva közöltem vele ,hogy vége.azt hiszem lehet kicsit bunkó módja ez a dolgok megszakításának..de azt hiszem többet szenvedtem a kapcsolatban ,mint ő úgyhogy nem baj.Megköszöntem neki ezt a viszonylag felhőtlen 9 hónapot...inkább 7-et mondtam volna felhőtlennek,de nem akartam belé rúgni vagy hasonlók.Az volt a vicces,hogy utána ültünk egymás mellett csöndben..és én nem tudom mire vártam őszintén szólva valószínűleg arra ,hogy azt mondja..ne hagyj el majd megváltozom.
Szerencsére (?) nem tette...fájni fog ,hogy mindennap látom a suliban és nem foghatom meg a kezét...nem ölelhetem meg és érezhetem azt a biztonságot a karjaiban. nagyon fájni...nagyon fáj már most belegondolni is.Végül adtam egy puszit az arcára és elköszöntem tőle.Nem bánom egyébként a vele töltött időt és egyáltalán nem vagyok mérges csak szomorú,hogy elveszítettem valakit aki idáig, eléggé az életem része volt.
S bár sírógörcsöt fogok kapni még néhányszor úgy érzem.De igyekszem a jövőbe úgy tekinteni ,hogy van tovább és még..és csak helyesen cselekedtem.Aki velem akar lenni az megkeres,aki nem az nem. A világ hiába akarjuk annyira lekerekíteni ..meg szürkébe burkolni..gyakran csak fekete és csak fehér...
Ui.:Igen magamat boldogítom közhelyekkel.
S vidámabb kedvemben rittyentek bejegyzéseket.
Pááá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése